Jump to content

beálló

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

beáll +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbɛaːlːoː]
  • Hyphenation: be‧ál‧ló

Participle

[edit]

beálló

  1. present participle of beáll

Declension

[edit]
Inflection of beálló
singular plural
nominative beálló beállók
beállóak
accusative beállót beállókat
beállóakat
dative beállónak beállóknak
beállóaknak
instrumental beállóval beállókkal
beállóakkal
causal-final beállóért beállókért
beállóakért
translative beállóvá beállókká
beállóakká
terminative beállóig beállókig
beállóakig
essive-formal beállóként beállókként
beállóakként
essive-modal
inessive beállóban beállókban
beállóakban
superessive beállón beállókon
beállóakon
adessive beállónál beállóknál
beállóaknál
illative beállóba beállókba
beállóakba
sublative beállóra beállókra
beállóakra
allative beállóhoz beállókhoz
beállóakhoz
elative beállóból beállókból
beállóakból
delative beállóról beállókról
beállóakról
ablative beállótól beállóktól
beállóaktól
non-attributive
possessive - singular
beállóé beállóké
beállóaké
non-attributive
possessive - plural
beállóéi beállókéi
beállóakéi

Derived terms

[edit]
Expressions