Jump to content

ἀγαπάζω

From Wiktionary, the free dictionary

Ancient Greek

[edit]

Pronunciation

[edit]
 

Verb

[edit]

ἀγαπάζω (agapázō)

  1. Epic form of ἀγαπάω (agapáō)
    • Apollonius Rhodius, Argonautica 4.1290-1292:
      οἱ δ᾽ ἐλεεινὰ χεροῖν σφέας ἀμφιβαλόντες δακρυόειν ἀγάπαζον, ἵν᾽ ἄνδιχα δῆθεν ἕκαστος θυμὸν ἀποφθίσειαν ἐνὶ ψαμάθοισι πεσόντες.
      hoi d’ eleeinà kheroîn sphéas amphibalóntes dakruóein agápazon, hín’ ándikha dêthen hékastos thumòn apophthíseian enì psamáthoisi pesóntes.
    • 800 BCE – 600 BCE, Homer, Illiad 462-464:
      ἀλλʼ ἤτοι μὲν ἐγὼ πάλιν εἴσομαι, οὐδʼ Ἀχιλῆος ὀφθαλμοὺς εἴσειμι· νεμεσσητὸν δέ κεν εἴη ἀθάνατον θεὸν ὧδε βροτοὺς ἀγαπαζέμεν ἄντην·
      all ḗtoi mèn egṑ pálin eísomai, oud Akhilêos ophthalmoùs eíseimi; nemessētòn dé ken eíē athánaton theòn hôde brotoùs agapazémen ántēn;
    • 522 BCE – 443 BCE, Pindar, Pythian Odes 240-241:
      ὤρεγον χεῖρας, στεφάνοισί τέ νιν ποίας ἔρεπτον, μειλιχίοις τε λόγοις ἀγαπάζοντʼ.
      ṓregon kheîras, stephánoisí té nin poías érepton, meilikhíois te lógois agapázont.
    • 522 BCE – 443 BCE, Pindar, Isthmian Odes 51-54:
      ἀλλʼ ὅμως καύχημα κατάβρεχε σιγᾷ· Ζεὺς τά τε καὶ τὰ νέμει, Ζεὺς ὁ πάντων κύριος. ἐν δʼ ἐρατεινῷ μέλιτι καὶ τοιαίδε τιμαὶ καλλίνικον χάρμʼ ἀγαπάζοντι.
      all hómōs kaúkhēma katábrekhe sigâi; Zeùs tá te kaì tà némei, Zeùs ho pántōn kúrios. en d erateinôi méliti kaì toiaíde timaì kallínikon khárm agapázonti.

Conjugation

[edit]

Usage notes

[edit]

Only found in the present and the imperfect with the exception of the aorist form ἀγαπάξαι (agapáxai). Two Doric forms are also attested in Pindar: the present 3rd person plural ἀγαπάζοντι (agapázonti) and the imperfect 3rd person plural ἀγαπάζοντʼ (agapázont).

References

[edit]