ég-föld

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ég (sky) +‎ föld (earth)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːɡ ˈføld]
  • Hyphenation: ég-‧föld

Noun

[edit]

ég-föld

  1. (idiomatic) everything

Declension

[edit]
Inflection of ég-föld
singular plural
nominative ég-föld egek-földek
accusative eget-földet egeket-földeket
dative égnek-földnek egeknek-földeknek
instrumental éggel-földdel egekkel-földekkel
causal-final égért-földért egekért-földekért
translative éggé-földdé egekké-földekké
terminative égig-földig egekig-földekig
essive-formal égként-földként egekként-földekként
essive-modal
inessive égben-földben egekben-földekben
superessive égen-földön egeken-földeken
adessive égnél-földnél egeknél-földeknél
illative égbe-földbe egekbe-földekbe
sublative égre-földre egekre-földekre
allative éghez-földhöz egekhez-földekhez
elative égből-földből egekből-földekből
delative égről-földről egekről-földekről
ablative égtől-földtől egektől-földektől
non-attributive
possessive - singular
égé-földé egeké-földeké
non-attributive
possessive - plural
égéi-földéi egekéi-földekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • ég-föld in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).