töve

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: tove, Tove, to've, tøve, and tővé

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the töv- stem of (stem) +‎ -e (its, possessive suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtøvɛ]
  • Hyphenation: tö‧ve

Noun

[edit]

töve

  1. third-person singular single-possession possessive of

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative töve
accusative tövét
dative tövének
instrumental tövével
causal-final tövéért
translative tövévé
terminative tövéig
essive-formal töveként
essive-modal tövéül
inessive tövében
superessive tövén
adessive tövénél
illative tövébe
sublative tövére
allative tövéhez
elative tövéből
delative tövéről
ablative tövétől
non-attributive
possessive - singular
tövéé
non-attributive
possessive - plural
tövééi