szellemeim

Hungarian

Etymology

szellem +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛlːɛmɛjim]
• Hyphenation: szel‧le‧me‧im

Noun

szellemeim

1. first-person singular multiple-possession possessive of szellem

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	szellemeim
accusative	—	szellemeimet
dative	—	szellemeimnek
instrumental	—	szellemeimmel
causal-final	—	szellemeimért
translative	—	szellemeimmé
terminative	—	szellemeimig
essive-formal	—	szellemeimként
essive-modal	—	szellemeimül
inessive	—	szellemeimben
superessive	—	szellemeimen
adessive	—	szellemeimnél
illative	—	szellemeimbe
sublative	—	szellemeimre
allative	—	szellemeimhez
elative	—	szellemeimből
delative	—	szellemeimről
ablative	—	szellemeimtől
non-attributive possessive - singular	—	szellemeimé
non-attributive possessive - plural	—	szellemeiméi