szöglet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Alternative forms

[edit]

Etymology

[edit]

szög +‎ -let

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsøɡlɛt]
  • Hyphenation: szög‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

szöglet (plural szögletek)

  1. corner
    Synonyms: sarok, zug

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szöglet szögletek
accusative szögletet szögleteket
dative szögletnek szögleteknek
instrumental szöglettel szögletekkel
causal-final szögletért szögletekért
translative szögletté szögletekké
terminative szögletig szögletekig
essive-formal szögletként szögletekként
essive-modal
inessive szögletben szögletekben
superessive szögleten szögleteken
adessive szögletnél szögleteknél
illative szögletbe szögletekbe
sublative szögletre szögletekre
allative szöglethez szögletekhez
elative szögletből szögletekből
delative szögletről szögletekről
ablative szöglettől szögletektől
non-attributive
possessive - singular
szögleté szögleteké
non-attributive
possessive - plural
szögletéi szögletekéi
Possessive forms of szöglet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szögletem szögleteim
2nd person sing. szögleted szögleteid
3rd person sing. szöglete szögletei
1st person plural szögletünk szögleteink
2nd person plural szögletetek szögleteitek
3rd person plural szögletük szögleteik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • szöglet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN