megbízhatatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From megbízik +‎ -hatatlan.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛɡbiːshɒtɒtlɒn]
  • Hyphenation: meg‧bíz‧ha‧tat‧lan

Adjective

[edit]

megbízhatatlan (comparative megbízhatatlanabb, superlative legmegbízhatatlanabb)

  1. unreliable, untrustworthy
    Antonym: megbízható

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megbízhatatlan megbízhatatlanok
accusative megbízhatatlant megbízhatatlanokat
dative megbízhatatlannak megbízhatatlanoknak
instrumental megbízhatatlannal megbízhatatlanokkal
causal-final megbízhatatlanért megbízhatatlanokért
translative megbízhatatlanná megbízhatatlanokká
terminative megbízhatatlanig megbízhatatlanokig
essive-formal megbízhatatlanként megbízhatatlanokként
essive-modal megbízhatatlanul
inessive megbízhatatlanban megbízhatatlanokban
superessive megbízhatatlanon megbízhatatlanokon
adessive megbízhatatlannál megbízhatatlanoknál
illative megbízhatatlanba megbízhatatlanokba
sublative megbízhatatlanra megbízhatatlanokra
allative megbízhatatlanhoz megbízhatatlanokhoz
elative megbízhatatlanból megbízhatatlanokból
delative megbízhatatlanról megbízhatatlanokról
ablative megbízhatatlantól megbízhatatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
megbízhatatlané megbízhatatlanoké
non-attributive
possessive - plural
megbízhatatlanéi megbízhatatlanokéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]