koholmány

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kohol +‎ -mány[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkoholmaːɲ]
  • Hyphenation: ko‧hol‧mány

Noun

[edit]

koholmány (plural koholmányok)

  1. fabrication, falsehood, forgery, fiction (a false statement, especially an intentional one)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative koholmány koholmányok
accusative koholmányt koholmányokat
dative koholmánynak koholmányoknak
instrumental koholmánnyal koholmányokkal
causal-final koholmányért koholmányokért
translative koholmánnyá koholmányokká
terminative koholmányig koholmányokig
essive-formal koholmányként koholmányokként
essive-modal
inessive koholmányban koholmányokban
superessive koholmányon koholmányokon
adessive koholmánynál koholmányoknál
illative koholmányba koholmányokba
sublative koholmányra koholmányokra
allative koholmányhoz koholmányokhoz
elative koholmányból koholmányokból
delative koholmányról koholmányokról
ablative koholmánytól koholmányoktól
non-attributive
possessive - singular
koholmányé koholmányoké
non-attributive
possessive - plural
koholmányéi koholmányokéi
Possessive forms of koholmány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. koholmányom koholmányaim
2nd person sing. koholmányod koholmányaid
3rd person sing. koholmánya koholmányai
1st person plural koholmányunk koholmányaink
2nd person plural koholmányotok koholmányaitok
3rd person plural koholmányuk koholmányaik

References

[edit]
  1. ^ koholmány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]