kiáltás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kiált +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkijaːltaːʃ]
  • Hyphenation: ki‧ál‧tás

Noun

[edit]

kiáltás (plural kiáltások)

  1. cry (a shout or scream)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kiáltás kiáltások
accusative kiáltást kiáltásokat
dative kiáltásnak kiáltásoknak
instrumental kiáltással kiáltásokkal
causal-final kiáltásért kiáltásokért
translative kiáltássá kiáltásokká
terminative kiáltásig kiáltásokig
essive-formal kiáltásként kiáltásokként
essive-modal
inessive kiáltásban kiáltásokban
superessive kiáltáson kiáltásokon
adessive kiáltásnál kiáltásoknál
illative kiáltásba kiáltásokba
sublative kiáltásra kiáltásokra
allative kiáltáshoz kiáltásokhoz
elative kiáltásból kiáltásokból
delative kiáltásról kiáltásokról
ablative kiáltástól kiáltásoktól
non-attributive
possessive - singular
kiáltásé kiáltásoké
non-attributive
possessive - plural
kiáltáséi kiáltásokéi
Possessive forms of kiáltás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kiáltásom kiáltásaim
2nd person sing. kiáltásod kiáltásaid
3rd person sing. kiáltása kiáltásai
1st person plural kiáltásunk kiáltásaink
2nd person plural kiáltásotok kiáltásaitok
3rd person plural kiáltásuk kiáltásaik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]