kötelesség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

köteles +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøtɛlɛʃːeːɡ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: kö‧te‧les‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

kötelesség (plural kötelességek)

  1. obligation, duty

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötelesség kötelességek
accusative kötelességet kötelességeket
dative kötelességnek kötelességeknek
instrumental kötelességgel kötelességekkel
causal-final kötelességért kötelességekért
translative kötelességgé kötelességekké
terminative kötelességig kötelességekig
essive-formal kötelességként kötelességekként
essive-modal
inessive kötelességben kötelességekben
superessive kötelességen kötelességeken
adessive kötelességnél kötelességeknél
illative kötelességbe kötelességekbe
sublative kötelességre kötelességekre
allative kötelességhez kötelességekhez
elative kötelességből kötelességekből
delative kötelességről kötelességekről
ablative kötelességtől kötelességektől
non-attributive
possessive - singular
kötelességé kötelességeké
non-attributive
possessive - plural
kötelességéi kötelességekéi
Possessive forms of kötelesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötelességem kötelességeim
2nd person sing. kötelességed kötelességeid
3rd person sing. kötelessége kötelességei
1st person plural kötelességünk kötelességeink
2nd person plural kötelességetek kötelességeitek
3rd person plural kötelességük kötelességeik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]