kötőjeles

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kötőjel (hyphen) +‎ -es (adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøtøːjɛlɛʃ]
  • Hyphenation: kö‧tő‧je‧les
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

[edit]

kötőjeles (not comparable)

  1. hyphenated, written with a hyphen
    Synonym: kötőjellel írt/kapcsolt
    Coordinate terms: egybeírt, különírt

Declension

[edit]
Inflection of kötőjeles
singular plural
nominative kötőjeles kötőjelesek
accusative kötőjeleset
kötőjelest
kötőjeleseket
dative kötőjelesnek kötőjeleseknek
instrumental kötőjelessel kötőjelesekkel
causal-final kötőjelesért kötőjelesekért
translative kötőjelessé kötőjelesekké
terminative kötőjelesig kötőjelesekig
essive-formal kötőjelesként kötőjelesekként
essive-modal
inessive kötőjelesben kötőjelesekben
superessive kötőjelesen kötőjeleseken
adessive kötőjelesnél kötőjeleseknél
illative kötőjelesbe kötőjelesekbe
sublative kötőjelesre kötőjelesekre
allative kötőjeleshez kötőjelesekhez
elative kötőjelesből kötőjelesekből
delative kötőjelesről kötőjelesekről
ablative kötőjelestől kötőjelesektől
non-attributive
possessive - singular
kötőjelesé kötőjeleseké
non-attributive
possessive - plural
kötőjeleséi kötőjelesekéi