janicsár

Hungarian

Etymology

Borrowed from Ottoman Turkish یڭیچری (yeñiçeri, “new troops”), perhaps via Serbo-Croatian janjičar.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɒnit͡ʃaːr]
• Rhymes: -aːr
• Hyphenation: ja‧ni‧csár

Noun

janicsár (plural janicsárok)

1. (historical) janissary (soldier in an elite Turkish guard)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	janicsár	janicsárok
accusative	janicsárt	janicsárokat
dative	janicsárnak	janicsároknak
instrumental	janicsárral	janicsárokkal
causal-final	janicsárért	janicsárokért
translative	janicsárrá	janicsárokká
terminative	janicsárig	janicsárokig
essive-formal	janicsárként	janicsárokként
essive-modal	—	—
inessive	janicsárban	janicsárokban
superessive	janicsáron	janicsárokon
adessive	janicsárnál	janicsároknál
illative	janicsárba	janicsárokba
sublative	janicsárra	janicsárokra
allative	janicsárhoz	janicsárokhoz
elative	janicsárból	janicsárokból
delative	janicsárról	janicsárokról
ablative	janicsártól	janicsároktól
non-attributive possessive - singular	janicsáré	janicsároké
non-attributive possessive - plural	janicsáréi	janicsárokéi

Possessive forms of janicsár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	janicsárom	janicsárjaim
2nd person sing.	janicsárod	janicsárjaid
3rd person sing.	janicsárja	janicsárjai
1st person plural	janicsárunk	janicsárjaink
2nd person plural	janicsárotok	janicsárjaitok
3rd person plural	janicsárjuk	janicsárjaik

Further reading

• janicsár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN