gonosztevő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

gonosz (evil) +‎ tevő (doer), from tesz (to do) +‎ (present-participle suffix). Calque of German Übeltäter.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɡonostɛvøː]
  • Hyphenation: go‧nosz‧te‧vő
  • Rhymes: -vøː

Noun

[edit]

gonosztevő (plural gonosztevők)

  1. evildoer, knave, villain
  2. criminal

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative gonosztevő gonosztevők
accusative gonosztevőt gonosztevőket
dative gonosztevőnek gonosztevőknek
instrumental gonosztevővel gonosztevőkkel
causal-final gonosztevőért gonosztevőkért
translative gonosztevővé gonosztevőkké
terminative gonosztevőig gonosztevőkig
essive-formal gonosztevőként gonosztevőkként
essive-modal
inessive gonosztevőben gonosztevőkben
superessive gonosztevőn gonosztevőkön
adessive gonosztevőnél gonosztevőknél
illative gonosztevőbe gonosztevőkbe
sublative gonosztevőre gonosztevőkre
allative gonosztevőhöz gonosztevőkhöz
elative gonosztevőből gonosztevőkből
delative gonosztevőről gonosztevőkről
ablative gonosztevőtől gonosztevőktől
non-attributive
possessive - singular
gonosztevőé gonosztevőké
non-attributive
possessive - plural
gonosztevőéi gonosztevőkéi
Possessive forms of gonosztevő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gonosztevőm gonosztevőim
2nd person sing. gonosztevőd gonosztevőid
3rd person sing. gonosztevője gonosztevői
1st person plural gonosztevőnk gonosztevőink
2nd person plural gonosztevőtök gonosztevőitek
3rd person plural gonosztevőjük gonosztevőik

Further reading

[edit]