első

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: elso and eļšõ

Hungarian

[edit]
Hungarian numbers (edit)
10
 ←  0 1 2  →  10  → 
    Cardinal: egy
    Nominal: egyes
    Ordinal: első
    Day of month: elseje
    A.o.: először
    Adverbial: egyszer
    Multiplier: egyszeres
    Distributive: egyesével, egyenként
    Collective: egyedül
    Fractional: egyed
    Number of people: egyedül

Etymology

[edit]

From the el- stem variant of elő (fore, the front) +‎ -ső (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛlʃøː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: el‧ső
  • Rhymes: -ʃøː

Numeral

[edit]

első (comparative elsőbb, superlative legelső or legelsőbb)

  1. first
    • 1836, A’ kijelentett vallásnak rövid históriája,[1] (“A Brief History of the Religion Revealed”) chapter 1, page 3:
      Midőn ez a föld minden dolgokkal úgy felkészíttetett, hogy az embernek is alkalmatos lakhelye lehetett: teremtetett ő általa az első pár ember is Ádám és Éva, kik ártatlanságban és minden ollyan esméretekkel felruházva jöttek ki az Istennek kezéből, a’ mellyek elégségesek voltak arra, hogy ők boldogok legyenek.
      When this earth had been so prepared with all things that it could be a suitable dwelling for man, the first pair of humans, Adam and Eve, were created by him, who came forth from the hand of God in innocence and endowed with all knowledge sufficient to make them happy.
    Boldog első születésnapot!Happy first birthday!
    első világháborúWorld War I

Usage notes

[edit]

In compounds numerals, as well as in negatives, exceptionally the regularly formed term egyedik is used instead of the usual form első: tizenegyedik, huszonegyedik, ezeregyedik (11th, 21st, 1001st) and mínusz egyedik (minus 1st). The distribution is the same with második (2nd) (see there).

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative első elsők
accusative elsőt elsőket
dative elsőnek elsőknek
instrumental elsővel elsőkkel
causal-final elsőért elsőkért
translative elsővé elsőkké
terminative elsőig elsőkig
essive-formal elsőként elsőkként
essive-modal
inessive elsőben elsőkben
superessive elsőn elsőkön
adessive elsőnél elsőknél
illative elsőbe elsőkbe
sublative elsőre elsőkre
allative elsőhöz elsőkhöz
elative elsőből elsőkből
delative elsőről elsőkről
ablative elsőtől elsőktől
non-attributive
possessive - singular
elsőé elsőké
non-attributive
possessive - plural
elsőéi elsőkéi

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

Adjective

[edit]

első (not comparable)

  1. front, anterior, fore-
    Synonyms: (less common) elülső, (chiefly of limbs of animals) mellső
    Antonyms: hátsó, (both: rear, back) hátulsó
    Felszállás az első ajtón (notice on certain public transport vehicles) [2]Front-door boarding [only]

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative első elsők
accusative elsőt elsőket
dative elsőnek elsőknek
instrumental elsővel elsőkkel
causal-final elsőért elsőkért
translative elsővé elsőkké
terminative elsőig elsőkig
essive-formal elsőként elsőkként
essive-modal
inessive elsőben elsőkben
superessive elsőn elsőkön
adessive elsőnél elsőknél
illative elsőbe elsőkbe
sublative elsőre elsőkre
allative elsőhöz elsőkhöz
elative elsőből elsőkből
delative elsőről elsőkről
ablative elsőtől elsőktől
non-attributive
possessive - singular
elsőé elsőké
non-attributive
possessive - plural
elsőéi elsőkéi

Noun

[edit]

első (countable and uncountable, plural elsők)

  1. first (the person or thing in the first position)
    Elsőnek érkeztünk.We were the first to arrive.
  2. (education) first grade, freshman year (the first year of the specific school type in question)
    Most végzem az elsőt.I am in the first grade.

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative első elsők
accusative elsőt elsőket
dative elsőnek elsőknek
instrumental elsővel elsőkkel
causal-final elsőért elsőkért
translative elsővé elsőkké
terminative elsőig elsőkig
essive-formal elsőként elsőkként
essive-modal
inessive elsőben elsőkben
superessive elsőn elsőkön
adessive elsőnél elsőknél
illative elsőbe elsőkbe
sublative elsőre elsőkre
allative elsőhöz elsőkhöz
elative elsőből elsőkből
delative elsőről elsőkről
ablative elsőtől elsőktől
non-attributive
possessive - singular
elsőé elsőké
non-attributive
possessive - plural
elsőéi elsőkéi
Possessive forms of első
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elsőm elsőim
2nd person sing. elsőd elsőid
3rd person sing. elsője, elseje elsői
1st person plural elsőnk elsőink
2nd person plural elsőtök elsőitek
3rd person plural elsőjük, elsejük elsőik

References

[edit]
  1. ^ első in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • első in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • első in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).