egyenesség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

egyenes (straight; honest) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛɟɛnɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: egye‧nes‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

egyenesség (usually uncountable, plural egyenességek)

  1. straightness (of a line, path, stick, etc.)
  2. (figuratively) honesty, frankness, straightforwardness, uprightness
    Synonyms: becsületesség, nyíltság, őszinteség

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenesség egyenességek
accusative egyenességet egyenességeket
dative egyenességnek egyenességeknek
instrumental egyenességgel egyenességekkel
causal-final egyenességért egyenességekért
translative egyenességgé egyenességekké
terminative egyenességig egyenességekig
essive-formal egyenességként egyenességekként
essive-modal
inessive egyenességben egyenességekben
superessive egyenességen egyenességeken
adessive egyenességnél egyenességeknél
illative egyenességbe egyenességekbe
sublative egyenességre egyenességekre
allative egyenességhez egyenességekhez
elative egyenességből egyenességekből
delative egyenességről egyenességekről
ablative egyenességtől egyenességektől
non-attributive
possessive - singular
egyenességé egyenességeké
non-attributive
possessive - plural
egyenességéi egyenességekéi
Possessive forms of egyenesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyenességem egyenességeim
2nd person sing. egyenességed egyenességeid
3rd person sing. egyenessége egyenességei
1st person plural egyenességünk egyenességeink
2nd person plural egyenességetek egyenességeitek
3rd person plural egyenességük egyenességeik

Further reading

[edit]