csipa
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From a Turkic language, from Proto-Turkic *čalp-. Compare Turkish çapak (“rheum”).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]csipa (plural csipák)
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csipa | csipák |
accusative | csipát | csipákat |
dative | csipának | csipáknak |
instrumental | csipával | csipákkal |
causal-final | csipáért | csipákért |
translative | csipává | csipákká |
terminative | csipáig | csipákig |
essive-formal | csipaként | csipákként |
essive-modal | — | — |
inessive | csipában | csipákban |
superessive | csipán | csipákon |
adessive | csipánál | csipáknál |
illative | csipába | csipákba |
sublative | csipára | csipákra |
allative | csipához | csipákhoz |
elative | csipából | csipákból |
delative | csipáról | csipákról |
ablative | csipától | csipáktól |
non-attributive possessive - singular |
csipáé | csipáké |
non-attributive possessive - plural |
csipáéi | csipákéi |
Possessive forms of csipa | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csipám | csipáim |
2nd person sing. | csipád | csipáid |
3rd person sing. | csipája | csipái |
1st person plural | csipánk | csipáink |
2nd person plural | csipátok | csipáitok |
3rd person plural | csipájuk | csipáik |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- csipa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- csipa in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).