bizonytalan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

bizony +‎ -talan

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbizoɲtɒlɒn]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: bi‧zony‧ta‧lan

Adjective

[edit]

bizonytalan (comparative bizonytalanabb, superlative legbizonytalanabb)

  1. uncertain, unsure, dubious
    Synonyms: kétséges, kétes
    Antonyms: bizonyos, biztos
  2. irresolute
    Synonyms: határozatlan, tétova, tétovázó, habozó
    Antonyms: biztos, határozott, eltökélt, elszánt

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonytalan bizonytalanok
accusative bizonytalant bizonytalanokat
dative bizonytalannak bizonytalanoknak
instrumental bizonytalannal bizonytalanokkal
causal-final bizonytalanért bizonytalanokért
translative bizonytalanná bizonytalanokká
terminative bizonytalanig bizonytalanokig
essive-formal bizonytalanként bizonytalanokként
essive-modal bizonytalanul
inessive bizonytalanban bizonytalanokban
superessive bizonytalanon bizonytalanokon
adessive bizonytalannál bizonytalanoknál
illative bizonytalanba bizonytalanokba
sublative bizonytalanra bizonytalanokra
allative bizonytalanhoz bizonytalanokhoz
elative bizonytalanból bizonytalanokból
delative bizonytalanról bizonytalanokról
ablative bizonytalantól bizonytalanoktól
non-attributive
possessive - singular
bizonytalané bizonytalanoké
non-attributive
possessive - plural
bizonytalanéi bizonytalanokéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • bizonytalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bizonytalan in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).