behatolás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

behatol +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbɛɦɒtolaːʃ]
  • Hyphenation: be‧ha‧to‧lás

Noun

[edit]

behatolás (plural behatolások)

  1. entry, penetration

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative behatolás behatolások
accusative behatolást behatolásokat
dative behatolásnak behatolásoknak
instrumental behatolással behatolásokkal
causal-final behatolásért behatolásokért
translative behatolássá behatolásokká
terminative behatolásig behatolásokig
essive-formal behatolásként behatolásokként
essive-modal
inessive behatolásban behatolásokban
superessive behatoláson behatolásokon
adessive behatolásnál behatolásoknál
illative behatolásba behatolásokba
sublative behatolásra behatolásokra
allative behatoláshoz behatolásokhoz
elative behatolásból behatolásokból
delative behatolásról behatolásokról
ablative behatolástól behatolásoktól
non-attributive
possessive - singular
behatolásé behatolásoké
non-attributive
possessive - plural
behatoláséi behatolásokéi
Possessive forms of behatolás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. behatolásom behatolásaim
2nd person sing. behatolásod behatolásaid
3rd person sing. behatolása behatolásai
1st person plural behatolásunk behatolásaink
2nd person plural behatolásotok behatolásaitok
3rd person plural behatolásuk behatolásaik