bölcsész

Hungarian

Etymology

bölcs +‎ -ész. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbølt͡ʃeːs]
• Hyphenation: böl‧csész
• Rhymes: -eːs

Noun

bölcsész (plural bölcsészek)

1. a university student in the faculty of humanities or liberal arts
2. (literary) philosopher

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	bölcsész	bölcsészek
accusative	bölcsészt	bölcsészeket
dative	bölcsésznek	bölcsészeknek
instrumental	bölcsésszel	bölcsészekkel
causal-final	bölcsészért	bölcsészekért
translative	bölcsésszé	bölcsészekké
terminative	bölcsészig	bölcsészekig
essive-formal	bölcsészként	bölcsészekként
essive-modal	—	—
inessive	bölcsészben	bölcsészekben
superessive	bölcsészen	bölcsészeken
adessive	bölcsésznél	bölcsészeknél
illative	bölcsészbe	bölcsészekbe
sublative	bölcsészre	bölcsészekre
allative	bölcsészhez	bölcsészekhez
elative	bölcsészből	bölcsészekből
delative	bölcsészről	bölcsészekről
ablative	bölcsésztől	bölcsészektől
non-attributive possessive - singular	bölcsészé	bölcsészeké
non-attributive possessive - plural	bölcsészéi	bölcsészekéi

Possessive forms of bölcsész
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bölcsészem	bölcsészeim
2nd person sing.	bölcsészed	bölcsészeid
3rd person sing.	bölcsésze	bölcsészei
1st person plural	bölcsészünk	bölcsészeink
2nd person plural	bölcsészetek	bölcsészeitek
3rd person plural	bölcsészük	bölcsészeik

Further reading

• bölcsész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bölcsész in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)