alapszint

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

alap (base, foundation) +‎ szint (level)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɒlɒpsint]
  • Hyphenation: alap‧szint
  • Rhymes: -int

Noun

[edit]

alapszint (usually uncountable, plural alapszintek)

  1. basic level

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative alapszint alapszintek
accusative alapszintet alapszinteket
dative alapszintnek alapszinteknek
instrumental alapszinttel alapszintekkel
causal-final alapszintért alapszintekért
translative alapszintté alapszintekké
terminative alapszintig alapszintekig
essive-formal alapszintként alapszintekként
essive-modal
inessive alapszintben alapszintekben
superessive alapszinten alapszinteken
adessive alapszintnél alapszinteknél
illative alapszintbe alapszintekbe
sublative alapszintre alapszintekre
allative alapszinthez alapszintekhez
elative alapszintből alapszintekből
delative alapszintről alapszintekről
ablative alapszinttől alapszintektől
non-attributive
possessive - singular
alapszinté alapszinteké
non-attributive
possessive - plural
alapszintéi alapszintekéi
Possessive forms of alapszint
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. alapszintem alapszintjeim
2nd person sing. alapszinted alapszintjeid
3rd person sing. alapszintje alapszintjei
1st person plural alapszintünk alapszintjeink
2nd person plural alapszintetek alapszintjeitek
3rd person plural alapszintjük alapszintjeik

Derived terms

[edit]