őszinte
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]őszinte (comparative őszintébb, superlative legőszintébb)
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | őszinte | őszinték |
accusative | őszintét | őszintéket |
dative | őszintének | őszintéknek |
instrumental | őszintével | őszintékkel |
causal-final | őszintéért | őszintékért |
translative | őszintévé | őszintékké |
terminative | őszintéig | őszintékig |
essive-formal | őszinteként | őszintékként |
essive-modal | — | — |
inessive | őszintében | őszintékben |
superessive | őszintén | őszintéken |
adessive | őszinténél | őszintéknél |
illative | őszintébe | őszintékbe |
sublative | őszintére | őszintékre |
allative | őszintéhez | őszintékhez |
elative | őszintéből | őszintékből |
delative | őszintéről | őszintékről |
ablative | őszintétől | őszintéktől |
non-attributive possessive - singular |
őszintéé | őszintéké |
non-attributive possessive - plural |
őszintééi | őszintékéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- őszinte in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN