összejövetel

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the összejöv- stem of összejön (to get together) +‎ -etel (noun-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøsːɛjøvɛtɛl]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧jö‧ve‧tel
  • Rhymes: -ɛl

Noun

[edit]

összejövetel (plural összejövetelek)

  1. get-together, meetup, party (social gathering)
    Synonyms: találkozó, parti

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative összejövetel összejövetelek
accusative összejövetelt összejöveteleket
dative összejövetelnek összejöveteleknek
instrumental összejövetellel összejövetelekkel
causal-final összejövetelért összejövetelekért
translative összejövetellé összejövetelekké
terminative összejövetelig összejövetelekig
essive-formal összejövetelként összejövetelekként
essive-modal
inessive összejövetelben összejövetelekben
superessive összejövetelen összejöveteleken
adessive összejövetelnél összejöveteleknél
illative összejövetelbe összejövetelekbe
sublative összejövetelre összejövetelekre
allative összejövetelhez összejövetelekhez
elative összejövetelből összejövetelekből
delative összejövetelről összejövetelekről
ablative összejöveteltől összejövetelektől
non-attributive
possessive - singular
összejövetelé összejöveteleké
non-attributive
possessive - plural
összejöveteléi összejövetelekéi
Possessive forms of összejövetel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. összejövetelem összejöveteleim
2nd person sing. összejöveteled összejöveteleid
3rd person sing. összejövetele összejövetelei
1st person plural összejövetelünk összejöveteleink
2nd person plural összejöveteletek összejöveteleitek
3rd person plural összejövetelük összejöveteleik

Further reading

[edit]