írjeink

Hungarian

Etymology

ír +‎ -jeink (possessive suffix) (usually in the sense ’Irish’, possibly also in the sense ’balm’, where írjaink is more common).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrjɛjiŋk]
• Hyphenation: ír‧je‧ink

Noun

írjeink

1. first-person plural multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	írjeink
accusative	—	írjeinket
dative	—	írjeinknek
instrumental	—	írjeinkkel
causal-final	—	írjeinkért
translative	—	írjeinkké
terminative	—	írjeinkig
essive-formal	—	írjeinkként
essive-modal	—	írjeinkül
inessive	—	írjeinkben
superessive	—	írjeinken
adessive	—	írjeinknél
illative	—	írjeinkbe
sublative	—	írjeinkre
allative	—	írjeinkhez
elative	—	írjeinkből
delative	—	írjeinkről
ablative	—	írjeinktől
non-attributive possessive - singular	—	írjeinké
non-attributive possessive - plural	—	írjeinkéi