szellemem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szellem +‎ -em (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛlːɛmɛm]
  • Hyphenation: szel‧le‧mem

Noun

[edit]

szellemem

  1. first-person singular single-possession possessive of szellem

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szellemem
accusative szellememet
dative szellememnek
instrumental szellememmel
causal-final szellememért
translative szellememmé
terminative szellememig
essive-formal szellememként
essive-modal szellememül
inessive szellememben
superessive szellememen
adessive szellememnél
illative szellemembe
sublative szellememre
allative szellememhez
elative szellememből
delative szellememről
ablative szellememtől
non-attributive
possessive - singular
szellememé
non-attributive
possessive - plural
szellememéi