köreim

Hungarian

Etymology

kör +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkørɛjim]
• Hyphenation: kö‧re‧im

Noun

köreim

1. first-person singular multiple-possession possessive of kör

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	—	köreim
accusative	—	köreimet
dative	—	köreimnek
instrumental	—	köreimmel
causal-final	—	köreimért
translative	—	köreimmé
terminative	—	köreimig
essive-formal	—	köreimként
essive-modal	—	köreimül
inessive	—	köreimben
superessive	—	köreimen
adessive	—	köreimnél
illative	—	köreimbe
sublative	—	köreimre
allative	—	köreimhez
elative	—	köreimből
delative	—	köreimről
ablative	—	köreimtől
non-attributive possessive – singular	—	köreimé
non-attributive possessive – plural	—	köreiméi