izzó

Hungarian

izzik (“to glow”) +‎ -ó (present-participle suffix)

izzó

izzó (comparative izzóbb, superlative legizzóbb)

Inflection of *izzó*
	singular	plural
nominative	izzó	izzók izzóak
accusative	izzót	izzókat izzóakat
dative	izzónak	izzóknak izzóaknak
instrumental	izzóval	izzókkal izzóakkal
causal-final	izzóért	izzókért izzóakért
translative	izzóvá	izzókká izzóakká
terminative	izzóig	izzókig izzóakig
essive-formal	izzóként	izzókként izzóakként
essive-modal	—	—
inessive	izzóban	izzókban izzóakban
superessive	izzón	izzókon izzóakon
adessive	izzónál	izzóknál izzóaknál
illative	izzóba	izzókba izzóakba
sublative	izzóra	izzókra izzóakra
allative	izzóhoz	izzókhoz izzóakhoz
elative	izzóból	izzókból izzóakból
delative	izzóról	izzókról izzóakról
ablative	izzótól	izzóktól izzóaktól
non-attributive possessive – singular	izzóé	izzóké izzóaké
non-attributive possessive – plural	izzóéi	izzókéi izzóakéi

izzó (plural izzók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	izzó	izzók
accusative	izzót	izzókat
dative	izzónak	izzóknak
instrumental	izzóval	izzókkal
causal-final	izzóért	izzókért
translative	izzóvá	izzókká
terminative	izzóig	izzókig
essive-formal	izzóként	izzókként
essive-modal	—	—
inessive	izzóban	izzókban
superessive	izzón	izzókon
adessive	izzónál	izzóknál
illative	izzóba	izzókba
sublative	izzóra	izzókra
allative	izzóhoz	izzókhoz
elative	izzóból	izzókból
delative	izzóról	izzókról
ablative	izzótól	izzóktól
non-attributive possessive – singular	izzóé	izzóké
non-attributive possessive – plural	izzóéi	izzókéi