húr

See also: hur, hür, and Hür

Hungarian

húr (chord)

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhuːr]
• Rhymes: -uːr

Noun

húr (plural húrok)

1. string, wire
2. (geometry) chord (a straight line between two points of a curve)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	húr	húrok
accusative	húrt	húrokat
dative	húrnak	húroknak
instrumental	húrral	húrokkal
causal-final	húrért	húrokért
translative	húrrá	húrokká
terminative	húrig	húrokig
essive-formal	húrként	húrokként
essive-modal	—	—
inessive	húrban	húrokban
superessive	húron	húrokon
adessive	húrnál	húroknál
illative	húrba	húrokba
sublative	húrra	húrokra
allative	húrhoz	húrokhoz
elative	húrból	húrokból
delative	húrról	húrokról
ablative	húrtól	húroktól
non-attributive possessive - singular	húré	húroké
non-attributive possessive - plural	húréi	húrokéi

Possessive forms of húr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	húrom	húrjaim
2nd person sing.	húrod	húrjaid
3rd person sing.	húrja	húrjai
1st person plural	húrunk	húrjaink
2nd person plural	húrotok	húrjaitok
3rd person plural	húrjuk	húrjaik

Derived terms

• hurka
• húros
• húrú

 

Expressions

• egy húron pendülnek
• feszíti a húrt

 

Further reading

• húr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Irish

Pronunciation

• IPA^(key): [huːɾˠ]

Adjective

húr

1. h-prothesized form of úr